Sziasztok Olvasóim!
Meghoztam a bevezető fejezetet. Remélem tetszeni fog! Ui: Nem túl rózsás kedvemben írtam, ezért lehet kicsit csapósabb :)
Zene ami ihletet ♥ http://www.youtube.com/watch?v=uelHwf8o7_U
Bevezető fejezet ( Bella Szemszöge )
Minden nap átesek egy olyan gondolatmeneten, amibe csak az szerepel, hogy: Biztos lesz egy nap, amikor Edward már nem lehet az enyém!?... Ugyanígy minden nap látom, mit érez irántam és ilyenkor megnyugszik a szívem, ha még a lelkem nem is!
Pontosan így éreztem most is, bár tudtam, nem sokáig fogok, hiszen Jasper is a szobában van, ahogy a többi Cullen. Furcsának is tartottam ezt az egészet, csak merszem nem volt megkérdezni. Tudtam nagyon jól, ha baj lenne, akkor Edward már elmondta volna. Vagy nem?!
Fél óra telt el és még mindig csak állunk, akarom mondani, várunk. Körbenéztem még néhányszor az arcokon, de nem jártam sok sikerrel, hisz mindegyik mást sugárzott felém. Rosalie, mint mindig, most is szemrehányóan meredt rám, akárcsak egy szánalmas libára. Hasonlóan is éreztem magam ebben a pillanatban. Nem bírtam már tovább!
- Edward... - meghúztam a felsője ujját, pont úgy, ahogy a gyerekek szokták az édesapjuknak.
Edward rám nézett, ahogy mindig, most is kedvesen és szeretetteljesen.
- Miért vagyunk itt? - kérdeztem türelmetlenül.
- Hamarosan meg tudod! - kaptam a parancsot.
Mérgesen fújtattam ki a levegőt. Kezdtem egyre idegesebb, és idegesebb lenni egy dolog miatt, amiért itt vagyunk! Lassan odaosontam Alice-hez, Ő volt az egyetlen, akiben bíztam annyira, hogy számítottam a segítségében.
- Figyelj Alice..
- Igen, Bella?! - fordult felém zavarodott tekintettel. Furcsa volt a mindig mosolygós Alice-t ilyennek látni.
Kicsit megköszörültem a torkom.
- Úgy érzem, hogy Ti tudtok valamiről, amiről én még nem. Szóval beavatnátok?- kontráztam nyugodtan.
Senki sem mozdult, mindenki egyenesen meredt a semmibe. Most már a vérnyomásom is az egekbe szaladt, akárcsak a félelem faktorom. Egy másodperc elteltével csöngetésre kaptam fel a fejem. Értem, szóval Victoria az... Itt már annyira pánikoltam, hogy még Jasper sem tudta elterelni róla a gondolataim, kivéve egy dolgot. Hiszen mikor kinyitódott az ajtó, egy csomó ember csődült be rajta, köztük Charlie, Reneé, a falka, és a fél suli. Tátva maradt szájjal meredtem a tömegre, közben Edward a hátam mögé lépett...
- Boldog Szülinapot Bella! - súgta a fülembe, én pedig majdnem hanyatt estem meglepetésemben... Mondtam, hogy nem kell nagy felhajtás, erre ideszervezik az egész Forks-i lakosságot, ami meghaladja az ötezer főt... - puffogtam magamban.
Hát remélem tetszik :) Komihatár itt most nincs!
UI: KÖSZII PUSZMÓ A BÉTÁZÁST ♥
